Boldogság sziget

"Legyél önmagad, mert mindenki más már foglalt." Oscar Wilde

 

asztrobio.jpg

 Sai Baba
 Müller Péter új!!!
 C. G. Jung
 Dr. M. Scott Peck
 Srí Aurobindo
 Eckhart Tolle
 Paulo Coelho
 Laár András új!!!
                                   Buddha új!!!

 Nevetés

Sai Baba

Azért jöttem, hogy szívetekben meggyújtsam a Szeretet lámpását, és lássam napról napra egyre fényesebben ragyogni. Nem jöttem semmilyen vallás nevében, sem azért, hogy új felekezetet, egyházat teremtsek, vagy magam köré híveket gyűjtsek. Azért jöttem, hogy beszéljek nektek erről az Egyetemes Hitről, e Spirituális Elvről; a Szeretet útjáról, a Szeretet erényéről, a Szeretet kötelességéről, a Szeretet iránti elkötelezettségről.
Baba, 1968. július 4.

„Öröm a szerencsés időkben, és szomorúság a rossz időkben, összetéveszteni a testet és az érzékek fájdalmát önmagával. Az ilyen kettős érzést és felfogást felül kell múlni, a testtel való azonosítással lépésről-lépésre fel kell hagyni. Ez a világi alapja a tudás és bölcsesség jógájának.”

"Változtasd életed egy rózsává, amely hang nélkül beszél az illat nyelvén. Mivel csakis a csend mélységeiben hallható meg Isten hangja."

"A gyűlöletre szeretettel felelj, fogadd a bánatot a belülről fakadó örömmel! Védd ki a haragot a belső béke pajzsával. Így biztosan győzelmet aratsz!"

„Ha valaki megközelít, akinek útját nem tartod helyesnek, nincs szükség rá, hogy hibát keress benne, kinevesd vagy örülj neki. Elég, ha folytatod a munkádat, ahogy jön. Hagyd őt egyedül. Engedd, hogy folytassa saját útját. Ez az álláspont az érintetlenség.”

„Csak akkor, amikor az elme felismeri, hogy minden az illúzió szülöttje és az illúzió által fenntartott, akkor tudja érzéseit visszafordítani az érzés világától és feladni önző világi viselkedését. Az elme természete ingadozó, kételkedő és nyugtalan a béke megtalálásában, a boldogság keresésében. Mikor megérti, hogy a tárgyak birtoklása után szalad, hogy ezek átmenetiek és jelentéktelenek, akkor hirtelen szégyenérzete támad és kiábrándul. Így megkezdődik a belső tudat megvilágosulása.”

„Isten akarata kiismerhetetlen. Nem lehet megmagyarázni osztályozással és következtetéssel. Ez minden emberi ésszerűségen és képzeleten túl és felette van. Ez csak azok által érthető meg, akik megismerték Őt, de nem azoknak, akik tudományosságból vagy éles intelligenciából ismerik. Az okok és az eredmények teljesen összefüggnek.”

„A nap, amelyiken Jézus született, az szent nap. Úgy ismertette meg önmagát, mint Isten küldöttje. Valóságban minden ember úgy születik meg, mint Isten küldöttje (hírnöke). Az egyedüli célja ennek az emberi életpályának Isten mindenben lévő jelenlétének elterjesztése, hatalmasságának dicsőítése. Senki nem azért testesült meg, hogy csak ételt fogyasszon.”

„Azok, akik az érzékek élvezetével töltik napjaikat, azoknak élete tele lesz gondokkal, aggodalommal, szomorúsággal és könnyekkel hosszú életükön keresztül. Ők úgy élnek, mint a madarak és az állatok. Esznek, és mint a szemetet ürítenek. Hívhatjátok ezt életnek. Csupán csak a létezés nem elég. Ennek nincs értéke önmagában és önmagáért.”

„Az Úr a szeretet, kegye minden egyes hangja visz édességéből egy morzsányit, és nem apad teljessége. Ő a kegyelem óceánja végeérhetetlen parttal. A Hold visszatükröződik egy pohár vízen, így az Úr is látható szívedben, ha azt ellátod szereteted vízével. Ha az Úr nem tükröződik vissza szívedben, nem mondhatod, hogy nincs Isten. Ez csak azt jelenti, hogy nincs benned szeretet.”

„Higgyétek el, hogy a szeretet Isten, az igazság Isten. A szeretet igazság, az igazság szeretet. Csak akkor nincs bennetek félelem, mikor szerettek, mert a félelem a hamisság anyja. Mikor nem féltek, ragaszkodtok az igazsághoz. A szeretet tükre visszatükrözi a bennetek lévő lelket és feltárja előttetek a minden lényt átható egyetemes lelket.”

„Az első, mindenkit tekints úgy, mint az Úr gyermekét, mint saját testvéredet. Fejleszd a szeretet minőségét, keresd mindig az emberiség jólétét. Szeress, és szeretet fogsz visszakapni. A gyűlölet soha nem lesz a Te sorsod, ha terjeszted a szeretetet, és mindenre szeretettel tekintesz. Ez egy lecke, amit mindig tanítok. Az a titkom is - ha el akarsz érni engem - növeld a szeretetet. Hagyd el a gyűlöletet, az irigységet, a cinizmust és az álnokságot. Én nem kérem tőled, hogy légy tudós vagy remete vagy önsanyargató. Légy gyakorlott a japában és az elmélkedésben. A szíved tele van szeretettel, az mind, amit én megvizsgálok, ami engem érdekel.”

„Fejlessz igazságot és szeretetet, és így nincs szükség arra sem, hogy imádkozz hozzám, hogy valamit kérj. Minden megadatik kérés nélkül. Az ember és Isten két drót, a pozitív és negatív viselkedésnek kombinációja az áram. Az ember összedolgozik Istennel, és az Isteni Energia eszközévé válik, ha megszerezte a két tulajdonságot: az Igazságot és a Szeretetet.”

„Szeress másokat, és ne gyűlöld őket, vagy ne érezz irántuk irigységet. Ne értsd félre okaikat, és ne botránkoztasd meg őket. Ha csak megismered okaikat, azok olyan nemesek lehetnek, mint a tieid. Vagy cselekedeteik inkább a tudatlanság.”

„A különböző írásokban, amelyekbe manapság a szeretet szót használják, semmi köze nincs a szeretet igazi értelméhez. Az anya és a gyermek, a feleség és a férj közötti ragaszkodás bizonyos időközönként mulandó kapcsolat, és ez nem igazi szeretet. Az igazi szeretetnek nincs kezdete sem vége. Ez az időnek mindhárom részében, a múltban, a jelenben, a jövőben létezik. Az az egyedüli szeretet, ami megtölti az embert maradandó boldogsággal.”

„A szeretet háromféle: én-központú - ami hasonlít a villanykörtéhez -, csak egy kis szobát világít meg. A kölcsönös: a holdvilághoz hasonló, szélesebben világít, de nem tisztán. A harmadik: központi, ami a napfényhez hasonló. Mindent elárasztó és világos. Fejleszd a harmadik formáját a szeretetnek, ami megment téged. Minden segítséggel, amit másokért teszel, azzal a szeretettel önmagadat szolgáld. Valójában önmagadat szolgálod, nem másokat szolgálsz, az nem más, akiket segítesz, hanem önmagad.”

„Ha az ember egyedül csak azzal a tudattal lát hozzá családfői munkájához, hogy kötelességét végzi, neki nincs arra szüksége, hogy onnét elszaladjon barlangokat és erdőket keresni. Mindenki megtapasztalhatja az Urat, a neki kijelölt kötelessége végzésével és becsületes az életvitellel.”

„A jótól elfordított elme leírhatatlan rosszat okozhat - az útkeresőnek minden elért eredménye megsemmisülhet. Az ilyen elme egy őrizetlen pillanatban mint a szikra rápottyan a lőszeres hordóra egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt. „

„El lehet-e oszlatni a világ sötétségét a fény üzenetével? Meg lehet-e gyógyítani a betegséget a gyógyszer hatékonyságáról olvasva? Megszabadulhat-e a szegény ember a nyomortól, ha a gazdaság alapelveit megismeri? Jól lehet-e lakatni az éhezőt, finom étkek puszta felsorolásával? Nem. Boldogságot is csak akkor nyerhetsz, ha tudásodat átteszed a gyakorlatba.”

„A cselekvés épp úgy megvédhet, mint ahogy meg is ölhet. Olyan, mint a macska harapása. A macska, hogy védett helyre vigye kölykét, a szájába veszi. De az egérbe azért mar bele, hogy megölje és megegye. Kölyökmacskaként a Tettek törvénye (Karma) szerető anyaként megoltalmaz. Egérként elveszel.”

„Azért jött az ember a földre, ellátva értelemmel, elmével, emlékezettel, beszéd képességével, bátorsággal és lelkiismerettel, hogy feltöltse magát boldogsággal. Minden teremtett lény közül egyedül az ember bír eme eséllyel és képességgel. De megfeledkezett küldetéséről, és a vadonban vándorol, nyomában a jelentéktelen, apró élvezetekkel, amikről azt hiszi, hogy tiszteletre méltók és jótékony hatásúak.”

„Egyetlen fűszál gyönge magában, de ha többet összecsavarsz, erős kötelet kapsz, ami egy elefántot is képes megkötözni. Egyetlen ember gyönge önmagában, de ha sok embert fűz egybe a szeretet, nagy dolgokat tudnak elérni.”

„A szeretet épp olyan éltető az ember számára, mint a tűz számára a szén. Meg kell szabadulnod a gyengeségtől, úgy, hogy az Isteni Szeretetre összpontosítasz, mivel az Isteni Kegy adja a legnagyobb erőt. Minden más elmúlik, de az Isteni Kegy örökké árad. Bármit tehetsz, csak fejleszd magadban az Isteni szeretetet. Isten a rendező, minden ember színész. Légy jó előadó Isten játékában.”

„Halálod után, a másvilágra nem anyagi értékeidet, földi javaidat, hírnevedet viszed magaddal, hanem jó és rossz cselekedeteidet.”

„Csak egyetlen vallás létezik, a szeretet vallása.
Csak egyetlen kaszt létezik, az emberiség kasztja.
Csak egyetlen szó létezik, és ez a szív szava.”
„A szeretet adakozó és megbocsátó.
Az önzés, kapni és elfelejteni.
A szeretet kiterjedés.
Az önzés összehúzódás.”

Ahogy a mag – idő multával – hatalmas fává növekszik, a rossz gondolat is, ha időt kap, gigantikus dimenziókat vesz fel. Ha nem fojtják el csírájában, katasztrofális következmények járnak a nyomában. Van egy mondás: A kis kígyó is nagyot mar. A jelentéktelen gondolatot is komolyan kell hát venni. A gondolatok ereje olyan nagy, olyan fertőző, hogy látásunkat, szaglásunkat és hallásunkat is eltorzíthatja.

Az elme az érzékek ura. Ha az úr a szolgáló szolgájává válik, elveszíti önbecsülését, ahogy mindenki másét is.

Minden betegség közül a féltékenység a legveszélyesebb. A rák gyógyítható, de a féltékenységet semmi se gyógyítja.

Az embernek Istenné kell válnia! Ez a sorsa. Ezzel a tervvel, ezzel a céllal lett az ember felfegyverezve a megkülönböztetés kardjával, és a szenvtelenség pajzsával- ellentétben az állatokkal.

 

Müller Péter

Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.

 

Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!

 

Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.

 

Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!

 

Illúziótlanabbak lettünk s a derűs jövőképben már az sem hisz igazán, aki kincstári optimizmussal még mindig hirdeti.

 

A siker és az elismerés, amire annyira vágyódtam, csakis zaklatottá tett. A diadalban mindig van valami lihegés és nyugtalanság. Ez is valamiféle beteljesülés, de nem egészen mély. Nem igazi szabadság.

 

Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell, hanem egyszerűen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük? Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük.

 

Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.

 

Azt akarom, hogy akár lehunyjátok a szemeteket, és befelé néztek, akár nyitott szemmel indultok el ebben a végzete felé tántorgó, tébolyult világban, a bohóc mindig ott legyen bennetek!

 

Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!"

 

Nem szeretek várakozni, és nem szeretek senkit se megváratni. (...) Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt nem lehet jóvátenni.

 

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.

 

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.

 

Az ördög csak a vevő - mi vagyunk az eladók.

 

Az "utolsó" csak egy szó... Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes buborékokban - mert szétpattan.

 

- Mit jelent az, hogy "utolsó"?
- "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi.

 

Pompás helyet készítettél nekem a szívedben!... De én nem akarok ott lakni! (...) Mert ez egy trónus. Nagyon magasan áll. Én meg ott szeretnék lakni benned.

 

- Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen!... Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland... Pokoljárás... Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz... Jéggé fagyott tűz lángol benned.

 

A bohóc az, aki játszik - s nem az, akin játszanak.

 

Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör - hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!

 

Ki az köztetek, aki szerelmes lett, s nem hallott zeneszót? Ki az, akit elkap az öröm egy váratlan jó hírre, és ne hallana azonnal muzsikát? Csak a félelem zenétlen! A félelemnek nincs muzsikája, csak zaja. Kegyetlen gépház zsivaja. Trafóház zizegése.

 

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

 

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

 

Igazi tudásunk elsüllyedt kincsként hever lelkünk tengermélyén - (...) - elsősorban azért, mert más a felszín és más a mélység törvény világa.

 

Az odaadás művészete éppoly nehéz és csodálatos, mint a nem odaadásé. A kettő nincs külön: egyszerre tanuljuk meg.

 

Én és az emberek szétválaszthatatlanul egyek. De ezt csak akkor élem meg, ha van középpontom: ha én Én vagyok. Csak akinek van közepe, tud másokkal táncot járni! Nem szédül bele a forgásba, s tudja, mikor kell a másikat elengedni s mikor átölelni. Mikor kötni és mikor oldani. Mikor nyitni és mikor zárni. Mikor kell igent és mikor nemet mondani.

 

Mérhetetlen gazdagságot hoz magával minden ember. Erőt és hajlandóságot, képességet és gubancot, lehetőséget és lehetetlenséget rejt magában minden lélek.

 

Amit mi sajátos jellemnek látunk, ott lappanganak a nevelhető és nevelhetetlen tulajdonságok, minden szabadsága és áthághatatlan korlátja egy leendő életnek.

 

Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.

 

Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.

 

A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.

 

Az egységet meg lehet bontani - de törvényszerűen helyreállítja magát. Jó példa erre a mai ökológiai helyzet - mohó, önző, szeretetlen célból ki lehet rabolni a Természetet - csakhogy ennek a következménye, hogy a Természet a lázadó embert visszarántja. A víz elnyeli, a tűz elégeti, szomját nem oltja, mérgezett levegőjével beteggé teszi. Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül. Ez a karma. Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj. És kifosztani a világot: nyomor. És rossznak lenni: rossz. És ridegnek lenni: megfagyás. És önzőnek lenni: elhagyatottság. És nem szeretni: félelem és halál.

 

Egy romlott világban az ember a saját szívén kívül nem követhet senkit! Se az apját, se az anyját, se a hatalmat, sem a társadalmi törvényeket, sem a neveltetését, sem az iskoláit, de még a gyóntató papját sem, semmiféle ideológiát, elvárást, politikát, morált - csakis a saját lelkiismeretét! Saját szívünkön kívül minden jó tanács, elv és parancs megvizsgálandó! Különben mi is bagollyá válunk, és huhogunk!

 

Én mindig akkor jövök ki a sodromból, ha a feleségem megmondja az igazat. Ilyenkor rohanok el, csapom rá az ajtót - és kérek tőle később bocsánatot. Az indulatom hőfoka jelzi, hogy mennyire van igaza: ha úgy vágom be az ajtót, hogy lejön a vakolat - akkor száz százalékig igaza van.

 

Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.

 

Adni az ember igen nehezen tanul meg - ha megtanul egyáltalán. Mindent meg akar enni, meg akar szerezni, s ez így van nemcsak az élelemmel, de a másik lénnyel is: akitől kap, azt szolgálatra kényszeríti. Ennek a szolgálatnak a legfontosabb része nem is a testi, hanem a lelki szolgálat.

 

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.

 

Ne feledd, hogy a szeretet: világháló. Mindenhova elér, mindenhol van, időt és távolságot nem ismer. Érzékenyebb, mint testben az idegpályák hálózata, egyetlen érintésre összerándul az egész.

 

Új világ kell, ahol az uralkodó eszme nem az érdek, hanem a szeretet lesz.

 

Isten mindkét nemet magában rejti.

 

Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.

 

Egy róka úgy mentette meg a kölykeit a haláltól, hogy amikor közeledtek a vadászok, kirohant a fészkéből, át a nyílt mezőn, s miközben magára csalta a figyelmüket, és szitává lőtték őt - a kölykei elfutottak. Így működik az "állati szeretet".

 

A kereszt a sorsod - (...) Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel.

 

Szemünk nemcsak lát, de teremt is. Úgy működik, mint egy vetítőgép: vágyainkat, vétkeinket, rögeszméinket, elfojtott indulatainkat, de szerelmünket s eszményeinket is rávetítjük a külvilágra, s azt hisszük, hogy az olyan is.

 

Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta.

 

Gonoszság mindaddig létezik, míg az ember nem ébred önmagára. Utána eltűnik - ahogy a fényben megszűnik a sötétség.

 

A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?

 

Egy tönkrement párkapcsolat igazságához csakis úgy juthatsz el, ha mindkét rossz "dristit" felismered! A sajátodat is. Mert egymást bűvöljük. Egy rossz párkapcsolaton akkor lehet túllépni, ha mindkét varázslót leleplezed. Tedd föl a kérdést: "én mennyit rontottam rajta?"

 

Abban a tudatban élünk, hogy senki nem tartozik senkihez. Te ott vagy, én itt - semmi közünk egymáshoz. Puszta látvány vagy számomra. Abban a tévhitben élek, hogy ha rád nézek, olyannak látlak, amilyen vagy, s ha rám nézel, akkor olyannak látsz, amilyen a tekinteted nélkül mindig is vagyok. A valóság az, hogy amikor rád nézek, nem azt látom, aki valóban vagy, és nemcsak azt, amit magamból rád vetítek, hanem azt is, akivé ezzel a "vetítéssel" átvarázsollak.

 

Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.

 

Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit.

 

Ha magamat nem szeretem - soha senkit sem szerethetek igazán!

 

Egyetlen dolgod, hogy ne add át magad negatív érzéseidnek. Kívülről csak az jön, ami belül már megszületett.

 

Az égre hiába nézünk, mert az Isten országa nem ott, hanem bennünk van, ha megvalósítjuk.

 

Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.

 

Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!

 

A türelem Önvalónk tulajdonsága, aki nem a halálra ítéltek szemével nézi a világot, Önmaga időtlen, s még a mulandó életet is másképp látja: rövidke szakaszok helyett hatalmas folyamatokat érzékel, s tudja, hogy mindennek eljön az ideje, ha a helyzet kívül-belül megérik rá.

 

A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.

 

Valószínű, hogy a szeretetnek nincs határa. De ez nem olyasmi, amit tanulnunk kellene, mert bennünk van. Lelkünk mélyén, eltemetve. A tanulás nem egyéb, mint kiszabadítás. Ahogy egy mentőosztag felszínre hozza egy bányaomlás mélyéről az élőket, úgy szabadíthatja ki az érlelő szenvedés a még élő és dobogó szívünket az önzés romjai alól.

 

Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.

 

A szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a "levegő". Szeretet nélküli légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg.

 

Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.

 

Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk - és van a "szövegalatti", vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk. Vagy nem akarunk érteni! Ilyen is van. Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem akarja megérteni, amit a másik valóban üzen neki - inkább elhiszi a hazugságot.

 

Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy.

 

Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.

 

Én-tudatunk nem egyéb, mint egyetlen hullám a tengeren, mint egy falevél az Életfán - mint valami isteni Egésznek a része. A Lélek csak ebben a határtalan összefüggésben érthető.

 

Minket rosszul neveltek. Szenvedésre, gyászra, vérre, tragédiára. Keleten az istenek mosolyognak. A mi templomainkban sok a rettenetes kép, a vér, a kín és az elviselhetetlen gyötrelem.

 

Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!

 

Minden szép zene és jó sor egy pillanatra felébreszt. Ne feledd: ha így élsz, te is művész vagy, akkor is, ha nem tudsz festeni vagy verset írni. Az élet művésze vagy. Mert a legcsodálatosabb műalkotás mégiscsak te magad vagy. És az életed.

 

Sajnos a bankok nem fogadják el az Isten pénzét. De az élet igen. Úgy hívják: öröm. És ez csak akkor bukkan föl, ha megszabadulunk attól a hibás programtól, mely konokul működtet bennünket.

 

Csoda az a külső esemény, amelynek azért nem értjük az okát - mert az belül történik. Ez minden gyógyulásnak, teremtő mágiának, alkotásnak a titka. Először belül - aztán kívül.

 

A derű és az öröm magasabban van, mint a szenvedés. Ezt ne feledd! Szenvedésben az ember rab és lekötött. A derűben szabad és repül.

 

Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.

 

Jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. Jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövőmből felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövő múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek.

 

Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik - ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább mint lelki mintát, bűnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod.

 

Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.

 

Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa - bár velük összefügg, de - nem csupán a Férfi.

 

Aki önmagát a külvilágtól függővé teszi, előbb-utóbb boldogtalan lesz.

 

Tiszteld a tévedéseidet, a szenvedéseidet és a káprázataidat - a nagy végső szőtteshez szükség van rájuk!

 

A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.

 

Most rólad van szó! Csakis rólad, akiben az "én vagyok" élmény él. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ott is énként bolyongsz, s rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!

 

Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 3
Heti: 46
Havi: 376
Össz.: 64 886

Látogatottság növelés
Oldal: Idézetek, gondolatok
Boldogság sziget - © 2008 - 2024 - lelkiegyensuly.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat